Hölgyeim, és uraim! A Következő szöveget ajánlott kikapcsolt monitorral olvasni hiszen akkor teljes mértékig a saját véleményünkre leszünk utalva és habár az „író” szeretné önöket befolyásolni, ez a fent említett technikával el lehet kerülni!
A mai nap szaknap volt. Ez azt takarja, hogy az összes 9.b-s diák 5ös vagy 6os csoportba vonul különböző tantermekbe, majd ott megpróbálja a saját „szakmájának” a ördöngösségeit elsajátítani. Hogy ez a írás is legyen legalább 1 oldalas hogy kielégítsem Gergő és Rebeka igényét, ezért most írok egy NAGYON saját véleményt, legalább annyira sajátot hogy az akár már lehetne az enyém is!
Ugye mint minden közösségben, itt nálunk is kialakult a hierarchia, mindenki tudja hogy szakmájának megfelelően hova tartozik (továbbá ezeken a szakmákon belül is kialakul egy rendszer, de ezt most hagyjuk). Körülbelül ez egy szinten van, nem akarok senkit megsérteni, de mi úgy határoljuk hogy mire lehet vele menni és mennyire szívás ott lenni az órán ezáltal talán a legjobb szakok a Szobrászat, a Festő és a Grafika (a textil nagyon leesett a krumplinyomdával…)! A festők azt mondják a grafikusok a legjobb rajzosok, a grafikusok hogy milyen buli a szobrász meg a festő. A grafikusok teljes kussban vannak egész órán, a legkeményebb kiképzésben van részünk de a legjobban is a festők annyira magasan vannak (szó szerint), hogy oda csak a grafósok meg én mentünk fel, ezért ők egy ilyen elszigetelt faj de attól még jónak tűnik, a szobrászok meg éppen határeset ahol még szórakoztató és laza de mégis tanulnak. NADE!!
MIVAN A TÖBBI SZAKKAL VERÉB? … meh… Rebeka – aki követelte a mai napon a blogot – kerámikus, szóval a többiről EGY SZÓM ESHET! … a végén még megcsikiz… nem EZT nem vállalom be!
DEMÉGIS VISSZA A MAI NAPHOZ! mi történt a mai nap, ezen az ominózus szaknapon?... Basszus… most jutott eszembe, hogy ezt nem nagyon kellene mondogatni. Na mindegy akkor csak a konklúziót mondom el!
NA, úgy történt, hogy bementünk Uhrik Dóra tanárnőhöz és én pedig illedelmesen okosan köszönök neki, „-Tiszteletem!” és ő mármint a tanárnő pedig úgy néz rám és kérdez rá a köszönésre mintha valamilyen főben járó bűnt tettem volna, azzal hogy köszöntem. És én a kis naív fejemmel mint a tanár úr kéremben, végigfutott huszonöt opció, hogy miért kaptam meg ezt a kissé zavart de mégis „Jól hallottam hogy ezt mondtad?” nézést, lehet hogy útálja ha így köszönnek vagy éppen nem szabadott volna akkor így bemennem vagy nem úgy állak vagy mi a gond?
Már régebben hallottam, hogy a tanárnő nagy támogatója a tagozatok közötti munkának és gondoltam: „Na basszus már most elvágtam magamat a díszlet vagy akár jelmeztervektől.”
DE mint kiderült a tanárnő azért nézett így rám mert (szerintem) még nem hallotta ezt a köszönési formát, DIÁK SZÁJÁBÓL! (Tudom hogy sokan megmosolyognak amikor használom de akkor is én szeretem!) És ezzel ne, hogy elvágtam volna magam de még pozitív benyomást is keltettem! Szerintem egy (vagyis remélem hogy) azért történt meg mindez mert nagyon tettszett neki, a köszönési forma, és nem várta volna tőlem (azt hiszem, nagyon remélem legalább is)
NADE! Megkaptam az információt amiért mentem majd visszamentünk a terembe mert már a beszélgetés elején késésben voltunk. De a tanárnő addig beszélt a illetékes hölggyel majd utánunk jött és megmondta hogy kinél érdeklődjünk és miként, de még mielőtt kiment volna az ijesztő, precizitással kezelt festékszagú teremből még elmondta a terem mesterének, akinek aurája (jó értelemben) teljesen belepi az osztályt, és akitől legalább annyira félünk mintamennyire tiszteljük, hogy én pont ÉN milyen udvarias vagyok, én legszívesebben annyit mondtam hogy FUCK- YEAH! de nem tettem mert akkor egy gyönyörű idilli illúziót hajtottam volna el, ezért szépen csendben meghúztam magamat és festettem tovább a kis levélkémet, természetesen nem mertem a grafikatanáromra nézni, ezért csak tippelgetni tudok, hogy mi lehetett a reakciója de szerintem bólintott majd ezzel jelezte is tanárnőnek, akinek szintén volt dolga, hogy köszönjük az információt de a gyermek ne bizza el magát hiszen már így is eleget tud. Szóval így történt, hogy az én kicsi okos buksim jóérzést keltett valakiben, és ez bennem is jó érzést keltett! És olyan jó! Mert akkor jó! Úgy hiszem azért írtam ezt a dolgot le mert vidámabb lett a napom és remélem tanárnőnek is tettszett ez az egész (és szinte biztos, hogy látta rajtam hogy úgy nézek vissza kérdésre mint akivel közölték hogy most akkor főszerepet játszik a Nemzeti Színházban)
És körülbelül ezzel a teljesen értelmes gondolatmenettel zárnám ezt a kis bejegyzést:
Hogyan ragozod azt felszólító módban, hogy: Csuklik?
Megköszönném a két ismerősömnek, hogy inspiráltak arra, hogy írjak MÁR EGY ROHADT BEJEGYZÉST MERT NEM TUDOK MIT OLVASNI! Szóval ez a mai este ennek a két barátomnak szól akik kérték ezt!
Ma este a bőrtáskában: Gergő és Bekka
