HTML

Le Garçon du Moineau

Friss topikok

Címkék

Tintás bőrtáska. Intercity

Haversrácblog 2012.10.14. 00:47

Toll... a madár fontos része. Ezt leszögezhetjük hiszen e nélkül röppképtelen lenne, és megfázna télen… természetesen csak ha itthon marad nem úgy mint a többi hazafiatlan madár, akik ha jön a tél meg a hideg továbbállnak és itt hagyják fajtáraikat fázni és éhezni! – aki nem ismer az most csak ez előző mondat mögött lévő metafórikus képet látta, de aki a tollaim alá lát az tudhatja hogy erős irónia rejtőzik ebben a szövegben.

 Nade, mi az a toll? A toll szinte már az írásbeliség óta az irodalom legmeghatározóbb jelképe, hiszen tusba, tintába mártva ezzel alkothatunk. Ez a megnevezés később a magyar nyelvben megmaradt a mai viszonylatban is tollnak nevezett „biro”-nál.

Ha valaki tollászkodik az szépíti magát. Aki más tollával ékeskedik az egy más ember alkotásával dicsekszik vagy akár ebből hasznot is húz. De akár lehet azt i mondani hogy toll a füledbe. A toll szónak mindig is volt egy emelkedett hanglejtése. Ha valaki azt mondta hogy „TOLL”, akkor az illetőnek rögtön vagy a szép azúrkék páva- vagy éppen fekete holló toll jut eszébe egy üvegcse tinta mellett, pecsétes papírral, VAGY a szép krómozott ezüstszínű „bankártollat” a nagy díszes íróasztalon amit csak akkor veszünk elő ha valamit alá kell írni.

Egy tollnak van egy szára, ami rögzíti a madárhoz. Ebből a kitűnő rajzeszközzé alakítható szárból ágaznak csodálatos rendezettséggel a kis szálak. De ezelőtt a kifinomult precíziós farkoll előtt egy kis pihe volt. Amelynek a szerepe a hő megtartás, vagyis szinte semmi. ÉS ezzel a rajzeszközzel ha még mellette több rajzeszköz, akkor ezzel repülni lehet.

A mai nap úgy írtam meg egy sms-t hogy a végén azt írtam hogy: „Csók, Tollas”. Ez egy kis becenév a verébből kiindulva… de nekem annyira megtetszett mert én nem a madarat látom, hanem egy embert akinek van egy halomnyi „bankártolla”. Akit az írószerraktárban hívnak így. Nem tudom ez az én elmebajom és mint ahogyan ezt már régen ki is fejtettem. „Sohasem mondtam azt hogy normális vagyok”. Vagy hogy ne magamtól idézzek: „Minden képedről sugárzik az elmebaj!”

 

2012. 10. 12. Pécs – Budapest Intercity valahol pincés közelében. Egy baromi jó Boris Vian kötet 60 oldala után. 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://haversrac.blog.hu/api/trackback/id/tr654847102

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

K.Debóra 2012.11.11. 14:03:24

misu te akkor is KÓKUSZMENYÉTKE maradsz, ha a Tollas lett a pillanatnyi kedvenced. (amúgy nem tudom honnan jött neked a Kókuszmenyétke becézés de megragadt ez a furcsaság csöppnyi tárhelyű fejemben)
süti beállítások módosítása