Na hol is kezdjem… szerintem már sokan tudjátok hogy művészeti suliba járok de azt meg én tudom hogy ezt is kirakja édesapám a Facebookra ezért nem biztos hogy mindenki tudja… legalább ezt is tisztáztuk! Szóval erről az egész légkörről van szó, és azért írok most erről mert csak ma kaptam betekintést részletesebben más tagozatra.
Érdekes… mert én már jártam zalaegerszegen is egy művészeti iskolába ott mondjuk zenei szakra de voltam rajzon is 6 évig jártam grafikára a koromnál jóval idősebbekkel, de mégsem láttam ezt az egész dolgot ami itt van…
Akkor el is mondom mire gondolok, szerintem vegyük tagozatonként. Kezdeném a saját „területemmel” a Képző-művészeti tagozattal,két részre oszthatjuk az itt tanuló embereket ez egy nagyon laza szörnyen vicces humoros csapat, tudod akik egy buliban a középpontban vannak, a legjobb arcok és akármit bevállalnak. Továbbá van a másik része ennek az ágnak, a nagyon elmélyülő nagyon csendes a munkára koncentráló feketeruhás mágiás arc… igen ott ott az a fiú a hollóval a vállán…
Ők kissé zárkózottak eleinte majd feloldódnak és mindenki haversrác. Én bírom őket hiszen én sem szeretek rögtön spanolni mindenkivel, amit mi alkotunk az maradandó és állandó ezért a legtöbbet kell kihozni a munkáinkból, mi szakosodunk egyszóval minekünk van a legtöbb óránk hiszen van alap rajzunk és szakmai óránk is egyaránt. Viszont van egy hátránya annak, hogy maradandó és állandó, hogy nem tudjuk az emberek reakcióját az alkotásra… ezért néhányan el is fajulnak pont emiatt mert nem kapnak rögtöni visszajelzést csak egy kis delayel ér el hozzájuk a vélemény.
Van egy olyan faj a művészek között, hogy zenész. Na ő most először is csapong játssza magát és ott akar lenni a középpontban pont azért mert egy fellépésen megkapja a nézőközönséget de nem annyi ideig mint egy… pfff…. mondjuk egy színész. DE! A zenészek vagy nagyon lezsörök vagy nagyon komolyak vegyünk például egy basszerost a leguljabb magyar ALTERÉTERBŐL meg egy szóló violinistát a magyar filharmónikusoktól. teljesen a végletek. A zenész amit alkot az egy közte állapot és nagyon sokszínű, nem hosszú de nem is rövid, rögzíthető felvételen de az nem az eredeti. Játszat egyedül vagy akár 200 emberrel közösen. Amennyi zenész van és amennyi beállítottságú ember és a zeneszerszámoknak a szorzatát még ha vesszük… NA EZ NAGYON SOK LEHETŐSÉG!
NADE! Ott vannak a táncosok, A „még a művészek között is művészek!”. A táncos számomra egy olyan ember aki annyira mű hogy akár kirakat is lehetne nekem még az sem tűnne fel. A táncos egy gyönyört egy csodálatot, szeretetet, boldogságot fejez ki a testével, és mellette úgy fáj a lába hogy ordítani tudna. A táncos napi 3szor megkapja, hogy meleg, utána még megkapja a mesterétől hogy hülye és eközben szarrádolgozza magát… nézzétek meg a fekete hattyú filmet abban sem érzed azt hogy húde kibaszott jó balettosnak lenni. A balettos a pillanatot adja elő, az érzelmeket egy olyan dolgon adja át amivel ember ritkán szokta, mozgással, tánccal. Ő megkapja a figyelmet, és kell is neki, én életmű díjat adnék annak az embernek aki valaha is megtanulta hogy hogy a tökömbe kell azon a kis szaron úgy megállni…
- Lábujjnak nevezik Veréb
Na és eljutottunk az én iskolámban a legújabb tagozatig! A Drámások! Én ma voltam velük egy órán ÉS IMÁDOM ŐKET! Egy baromira nyitott vicces humoros elfogadó társaság akik olyan helyzetfelismerő képességgel rendelkeznek hogy azt a Gönczöl Csenge megirigyelné. Én azt szoktam mondani hogy a Fél életemet a színházban éltem le, édesapám színházból színházba vitt, én a (volt) Mikroszkóp színpadtól a Vígszínházig minden portást ügyelőt hangosítót ismerek mert amikor édesapa isntruált én fenn boldogítottam a néniket bácsikat… NODE! Ismerem én a színész fajt is… nem egy van a családban. És egytől egyig nem normális… no offense.. de tényleg és ezeket a ki színész emberkéket látom a drámásokban is Én nagyon szeretem őket! És most mégjobban teszem ezt! Amit a drámás csinál au nem más mint játék, szórakoztatás. És amennyire mű ez az egész ahogyan ELJÁTZÁK EZT, annyira igaziak a való életben. Ők egy megfoghatatlan életjátékot adnak elő, és amennyiszer újra és újra és újra előadják sosem lesz ugyanolyan, egy pillanat, ha rontanak mennek tovább mert azt már nem lehet ott fent sztornózni. De viszont ha van egy hülye lent a nézőtéren aki ezeket mondta neki akkor viszont azt megcsinálja, ez a dolga. Szidja a hülye rendezőt nekem skypon de megcsinálja, és még ha ez is tetszik a nézőnek hát üsse kő, szeresse!
EZ! a művészeti gimnázium embereinek komponensei. Ha ezek megvannak és amennyire leírtam el is térnek egymástól akkor tudnak igazi értéket adni és kielégíteni az igényeket, rövidebb és hosszabb időtartamig!
