Kedves Mátyás!
Örülök, hogy végre találok tőled is írás hiszen végül is a te ötleted volt az, hogy kellene indítani egy blogot. Bocsánat, hogy leírtam a közös élményünket előre, most már értem miért mondtad hogy ketten kellett volna hogy írjuk, hiszen nem sok plus dolgot adtál hozzá a mondanivalómhoz. Ami azt illeti megkértelek, hogy írjál egy REFLEKTÁLÁST, LEVÉL FORMÁJÁBAN, az utolsó írásomra. De akkor mint látod már írtam egyet, erre érdemes lenne a fenti forma szerint válaszolni.
A „bondlányok” egy Bondlányunk van, és egy monypenny aki végre visszatért a filmvászonra. Így két csík között írok neked, és szerintem majd nézd meg a magyar kortárs „írok, költők” közül SzínészBobot, nekem is úgy mutatta az egyik jó barátom, és most ezúton ajánlom neked ezt a verselő etalont.
Remélem nem bánod, hogy átneveztem a blogot, mert a haversrác inkább illett kettőnkre, mint rám. Ezért kicsit hozzámillőbbet kerestem. Ja és még valami, a héten nem tudok hazamenni, Zalaegerszegre, mert nem látom értelmét, hogy ha le akarok menni egy napra akkor utazom kell 7órát. De majd az azutáni héten, vagyis 13.án nagyon szívesen elmennék veled valahova szórakozni. Mozi, Diáktanya, Színház, Stb.
Üdvözlettel, Barátod, Veréb. A tollas.
U.I.: EZZEL kellene elkezdeni a levelezést, közbe majd lehetnek írások meg mindenegyéb… ADDIG IS EZ LESZ ÉS KÉSZ!
